A verseny második napja tele volt eseményekkel. Még véget sem ért, de már rengeteg emléket gyűjtöttünk, és körülbelül 1000 érzelmet éltünk át.
Először is buszra szálltunk, és elutaztunk a Clinceni repülőtérre. Az út során az UPB más részeit is megtekintettük. Gyönyörű volt, és felkeltette az érdeklődésünket az egyetem iránt.
Amikor megérkeztünk a repülőtérre, lenyűgözött minket a látvány. Ejtőernyősökkel volt tele az egész ég. Olyan színes volt! Sok kisebb repülőgép is jelen volt, és megcsodálhattuk a részleteket és a felépítésüket. Miután körülnéztünk, leültünk egy asztalhoz, és volt egy óránk, hogy a készülékünkön dolgozzunk, összefogjuk az ejtőernyőt, majd átadjuk a szervezőknek.
Amikor a repülőgép felszállt, antennával és távcsővel figyeltük a mozgását. Az adatokból láthattuk, amikor a készülék földet ért, de a saját szemünkkel nem. Azt hittük, soha nem találjuk meg a saját egységünket. A verseny legszebb pillanata az volt, amikor a CanSat csoportban tökéletes állapotban láttuk a miniszatellit képét. Az egységünk az aljára érkezett, és még mindig tökéletes állapotban van. Az ejtőernyő alig volt összegabalyodva, így úgy gondoljuk, hogy simán és nagyon gyorsan nyílt ki. A doboz, az ejtőernyő és az érzékelők is tökéletes állapotban vannak, tehát pontosan úgy működtek, ahogy terveztük.
A mai nap még nem ért véget, holnap bemutatjuk az adatainkat és mindent, amit megtudtunk.